Isten életének alaptörvénye

„Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!” Zsolt.75,8. „Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Tehát: „akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít.” Róm.9,16,18. „Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Mát.23,12. „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” 1.Pét.5,5. „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” Jak.4,10. „Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.” Zsolt.119,67, 71, 75.

Isten nem véletlenszerűen aláz meg vagy magasztal fel, keményít meg vagy áld meg, hagyja, hogy ne sikerüljön vagy sikerüljön. Ő mindig, minden esetben, mindenkivel meghatározott törvények szerint tesz.

A fő törvény az alázat törvénye. Mi valójában az alázat? Nem egy nyöszörgő hang, vagy néhány szép frázis. Hanem önismeret, és az ennek megfelelő helyezkedés. Pl. Amikor egy fiatal alárendeli magát az idősebbnek, akkor ő alázatos. Elismeri fiatalságát, és alárendeli magát az idősebbnek.

A fent megnevezett igehelyek az alázat két fő szintjéről szólnak. I. Megalázza saját magát. II. Hagyja magát megalázni. Az alázat megegyezik az igazság szeretetével. Az igazság az, hogy egyformán – minden területen – túl magasan vagyunk. Az igazság szeretetével (2.Thess.2,10.) beismerjük ezt, megalázzuk magunkat, és alárendeljük magunkat az igazság világosságával egybehangzóan, amely ragyog a Szentírásból, bizonyságokban vagy más módon.

Az első osztályú alázat azon alapszik, hogy önként ítéljük saját magunkat (1.Kor.11,31-32.) és megalázzuk magunkat – saját indíttatásból. A másodosztályú alázat azon alapszik, hogy beismerjük, amikor Isten megaláz, amikor személyesen ítélve leszünk más személyeken keresztül, vagy egyik vagy másik történés által. Ebben az esetben tehát külön segítségre van szükségünk ahhoz, hogy alázatosak lehessünk. E nélkül nem lennénk képesek elismerni romlottságunkat. Ha világosság fénylik az összejövetelen anélkül, hogy konkrét személynek szólna, akkor nem vesszük észre, hogy valamit eltalált bennünk. Különböző személyes kérdéseket kell feltenni ahhoz, hogy észrevegyük. 

A legjobb esetben hátul foglal helyet, mert látja, hogy ez a hely méltó hozzá. A másik esetben előrébb foglal helyet, de amikor a házigazda megmagyarázza az illetőnek, hogy az ő helye sokkal hátrébb van, elszégyelli magát, és hátrébb ül.

Ha ekkor tétovázik, azt mondhatjuk, hogy harmadosztályú lesz az alázata. Ezért, ha valaki nem jut beismerésre, és egyáltalán nem alázza meg magát, az gőg és büszkeség – és egyáltalán nem kap kegyelmet, sem segítséget, sem megváltást. –

Itt a valóságról és a tényekről van szó. Ezenkívül van még egy alázat, nevezetesen a hamis alázat, képmutató alázat. Ez olyan szavakból, hangokból és arckifejezésekből áll, amelyeknek alázat látszata van, de amikor az erőről és valóságról van szó, akkor megmutatkozik, hogy csupán csak színjáték.

Megalázni magunkat, azt jelenti, a megfelelő helyre sorolni magunkat.

Megaláztatni azt jelenti, saját hozzájárulásunkkal mások által a helyünkre leszünk téve. Büszkének lenni annyi, mint védeni és próbálni megőrizni azt a helyet, ami nem jár nekünk.

Devotional

Keress ki egyet a “Legyen neked a te hited szerint” című cikkben szereplő igeversek közül a Bibliában. Mit gondolsz, miért említette éppen ezt az igeverset Aslaksen?

You have to log in if you want to save your answer.