Isten munkamódszere

lényegében mindig ugyanaz. Ez teljesen érthető, mivel minden embernek ugyanolyan hajlamai vannak, tudniillik felfuvalkodik és nagyot gondol saját magáról, továbbá magának vesz dicsőséget azért, amit Isten hatalmas kegyelme munkált benne és általa.

Éppen ezért határozott terve és munkamódszere van arra, hogy mindezt megakadályozza. Azon dolgozik, hogy leromboljon minket természeti test szerint, és hogy elég mélyre süllyedjünk a saját szemeinkben, például azáltal, hogy nem hagyja sikerülni sem ezt, sem azt; visszavonul és a kegyelmét is megvonja bizonyos esetekben, ezáltal hagyja, hogy megízleljük utunk gyümölcsét, a saját erős önakaratunk és értelmünk gyümölcseit. 

Ilyen módon megaláztatunk és fenéksúlyt nyerünk életünk hajójába, hogy akármilyen változó időjárásban vitorlázhassunk, anélkül, hogy körbe-körbe hajóznánk – így épségben eljuthassunk az örök kikötőbe.

Szeretetteljes, jóakarata az, hogy felmagasztaljon bennünket, éppen ezért erőteljesen össze is kell törnie minket, hogy azután elviselhessük a felmagasztalást anélkül, hogy dicsőséget tulajdonítanánk magunknak érte. Ezt biztos kézzel és mozdíthatatlan szívvel viszi véghez, anélkül, hogy a legcsekélyebb módon is hatással lenne rá felfogásunk hiánya a kezelési módszerét illetően.

Dicsőség, dicsőség, dicsőség – legyen az Ő nevének!

Devotional

Az “Isten munkamódszere” című cikkben arról ír Aslaksen, hogy elvesszük magunknak a dicsőséget, ami Istené. Egy dolog dicsőséget venni emberektől, de gondolj most egy konkrét példára, hogyan lehet elvenni azt a dicsőséget, ami Istené, és miért olyan veszélyes ez?

You have to log in if you want to save your answer.