Felvenni keresztünket

és hordozni a keresztemet, azt jelenti, segédkezni a saját keresztre feszítésemben. Keresztemet jelenti mindaz, ami keresztezi akaratomat, emberi akaratomat, a természeti test akaratát.

Ha nem veszem fel a keresztemet, akkor nem vagyok méltó Krisztushoz! Ez sok hívővel így van. Igen, úgy járnak, mondja Pál, mint Krisztus keresztjének ellenségei, más szóval annak a keresztnek az ellenségei, melyet fel kellene venniük, és amire az önös akaratukat fel kellene szögezniük.

Gal.5,24-ben találjuk ezt a halálosan komoly igazságot: „Akik pedig Krisztuséi, a természeti testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” Akik ezt nem tették meg, és nem is teszik meg, nemtartoznak tehát Ő hozzá! Ők nem a tanítványai.

A legcsodálatosabb az volt, hogy Jézus önként engedte magát keresztre feszíteni, és még segédkezett is benne! A második legcsodálatosabb dolog az, amikor egy ember önként hagyja magát megfeszíttetni Ővele együtt, hit által és a hit engedemessége által és minden nap igaz barátjaként jár annak a keresztnek, amire az önös akarata fel lesz szegezve.

Ez volt a dicső Pál apostol számára az egyetlen dolog, amivel dicsekedni akart, és ez volt a legnagyobb, amit tudott! Élete és tanítása ezt világosan hirdeti!

Nem csak lelkesedett ezért a csodálatos elméletért! Nem, teljes egészében élte ezt, és arra intett, hogy kövessük őt! Tegyük mi is ugyanezt kedves barátaim!

Halld mit mond: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én…” Gal.2,20. És „Nékem pedig nelégyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” Gal.6,14.

Számára tehát mindenek közül ez volt a legnagyobb, a mindennél csodálatosabb és mindennél hatásosabb, és a leges-legnagyobb boldogság titka, melyet egy ember elérhet itt idegenben!

„Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!” Ez legyen életünk minden napján a fődolog,igen, a legfontosabb!Tulajdonképpen nincs egyáltalán másik dolog! Luk.11,2. „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy e földön is!” Ott pontosan és villámgyorsan történik!

És akkor magától értetődő, hogy el kell jutnunk idáig: villámgyorsan feladni és megfeszíteni önös akaratunkat,különben Isten akarata nem mehet vége úgy a földön, mint a mennyben! –

De kinek van ilyen magasztos célja és ilyen hite??? –

Amennyiben nekünk még nem lenne, akkor most komolyan ébredjünk fel arra, hogy ez legyen a célunk, és élő hitre, hogy Isten rendkívül erőteljes segítségében elérjük azt! Legyen így!

A szellemi alvás miatt mélységesen szomorú testvéretek,

Elias Aslaksen